Sosem gondoltam volna, hogy egyszer HR-es leszek

Mindig is a számokat kedveltem jobban, mert a számok egyszerűek, egyértelműek és kiszámíthatóak. A 2+2 az mindig 4. Az iskolában is közelebb álltak hozzám a reál a tantárgyak, mint a humán.

Valószínüleg éppen emiatt kezdtem el a pályafutásomat főiskola után pénzügyi területen. Voltam kintlévőség kezelő, foglalkoztam árazással, intéztem számla kifizetéseket. Nagyon szerettem ezeket a munkaköröket, viszont egyszer csak úgy hozta az élet, hogy megszűnt ez a pozíció és új munkahely után kellett néznem.

Ekkor jött velem szembe a HR és azóta is hálás vagyok az akkori munkáltatómnak, amiért ő nem HR szakembert keresett akkor egy csoportvezetői pozícióba, hanem vezetőt. Így kerültem én a HR világába és jöttem rá, hogy mennyire más ez, mint amit ezelőtt csináltam. Korábban minden virtuális volt: virtuális számlák (sosem fogtam kézben az eredeti példányokat, mindig csak egy PDF képet láttam), virtuális logisztika (sosem láttam a hajókat vagy a konténereket vagy a raklapokat, amire a termékeink pakoltuk és szállítottuk a vevőkhöz), virtuális pénzek (elképzelni sem tudom, hogyan nézhet ki $1.000.000, csak azt tudom, hogy SAP-ban hány karakter). Ezzel szemben HR-en ha végig megyek a folyosón kézzel fogható a munkám eredménye. Látom az újdonsült kismamát, akinek a várandós kiskönyvét én csatoltam az aktájához, látom a régi kollégámat, aki elveszítette egy szerettét és a temetkezési támogatást segítettem neki elintézni, vagy látom az új gyakornokot, aki rendkívül ambíciózus, éppen egy új egyetemi képzésre jelentkezett és én írtam alá a tanulmányi szerződését. 

A HR sokkal színesebb és árnyaltabb, mint azt nagyon sokan gondolják, nem csak papírmunka, adminisztráció, vagy beléptetés-kiléptetés. Számomra a HR egy hivatás, aminek köszönhetően egy olyan bensőséges, bizalmas és személyes kapcsolatot tudok kialakítani a dolgozókkal, amilyet sok másik pozícióban lehetetlen.